Az egykori lecsapolt Külső-tó az immár több évtizedes élőhely-rekontsrukció óta ismét zavartalan vízi, mocsári élőhely. Nem látogatható, fokozottan védett terület, rezdülései a környező hegyekről mégis megcsodálhatók.

A Tihanyi-félsziget egykori vulkánjának főkráterében keletkezett a Külső-tó. A tengerszint felett 116 m magasságban fekszik, medre sekély, erősen feltöltődött.
Az 1800-as évek végén levezető csatornákat ástak, hogy a tó vizét az Aszófői-séden keresztül a Balatonba vezessék, az így nyert, lecsapolt területet pedig kaszálóként használhassák.

1976-ban az akkori természetvédelmi hatóság átvette a terület kezelését. A levezető árkokat betemették, ezzel elkezdődött a tó eredeti állapotának a visszaállítása. Az azóta eltelt időben a vízi növényzet teljesen visszatelepült, benépesült a tó állatvilága is.
Gazdag a tó rovarvilága, különösen sok szitakötőfaj talált itt életteret magának. Nagy a kétéltűek és a hüllők populációja a tóban, a mocsári teknős állománya kiemelkedő. Az itt költő madarak közül a nyári lúd, a bölömbika és a barna rétihéja érdemel külön említést, de az utóbbi években nagy költőtelepet hozta létre a vörös és szürke gémek, valamint a nagykócsagok.