A földtörténeti negyedkor időszakában a vulkáni működés hatására meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, amelyek fokozatosan kőzetté szilárdultak, így alakult ki a Gejzírmező mintegy 200 kúpja. A kisebb-nagyobb kúpok közül a legimpozánsabb az Aranyház. Nevét a gejzírsziklán megtelepedett zuzmóról kapta, amely a lemenő nap fényében aranysárgán csillog.

A Szarkádi-erdő és a Belső-tó között elterülő Gejzírmező sziklaképződményei mintegy három millió évvel ezelőtt, a földtörténeti negyedidőszakban keletkeztek. A bazaltvulkánosságot követő vulkáni utóműködés során e területen működött a legtöbb hévforrás. Az itt kialakult forráskúpok közül a legnagyobb az Aranyház-gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta (15.kép). A kijelölt ösvény számos, a bemutatás céljára a cserjéktől megtisztított sziklaalakzathoz vezet el, találunk közöttük gomba alakút, egy másik alatt kis barlang-átjáró vezet át. Az utóvulkáni képződmények európai mércével mérve is kimagasló száma és különleges megjelenési formája volt az egyik döntő érv amellett, hogy a félsziget elnyerje az Európa Diplomát. A Hármashegyi-kúp tetejéről csodálatos kilátás nyílik a Belső-tóra és az ősközségre, az Aranyház tövében pedig, egy régi pincében, kőzetbemutató látható.