A Tihanyi-félsziget központi részén, Tihany településétől nyugatra találjuk a tavat. A tó eredetileg a szomszédos Külső-tóhoz volt hasonlatos, dús nádassal, kisebb nyílt vízfelületekkel. Drámai változás következett be azonban 1940 és 1950 között, ekkor a nádas szinte teljesen kipusztult és kialakult a tó mai, nyílt vízfelületű jellege. Apusztulás oka nem ismert és viszonylag gyorsan zajlott le.

A legújabb kutatási eredmények tanúsága szerint a Belső-tó és a Külső-tó egyaránt vulkáni kráterből keletkezett. A vulkán megszűnése után kaldera keletkezett, amelybe később agyagos vízzáró réteg rakódott le, és ily módon megtartotta a felgyülemlett vizet. A tó mintegy 25 méterrel magasabban fekszik, mint a Balaton, azzal nincs összeköttetése. Vízének mégis van bizonyos mértékű lefolyása. A szivárgó víz pl. 1930-ban földcsuszamlást okozott. A korabeli fényképek és leírások szerint a húszas évek végén és a harmincas években a tó egészen másképp festett, mint napjainkban. A harmincas évek elején a 30 hektárnyi Belső-tavat vadakban dús nádasként jellemezték és "Kis Balatonnak" is nevezték. Ebben az időben a tó fenekét mindenütt vízinövényzet borította. A tó felületének legnagyobb részét nádas foglalta el, de voltak kisebb-nagyobb nyíltvizes területek is, amelyekben viszont dúsan tenyészett a hínár.