A Nyereg-hegy a Csúcs-hegyet az Apáti heggyel összekötõ keskeny, sziklás gerinc, melyrõl csodálatos panoráma nyílik a Balaton-felvidék, a Balaton déli medencéje és a Bozsai-öböl felé, ellenkezõ irányban pedig a félsziget belsejére. A félsziget egyik legértékesebb földtani képzõdménye ez az ék alakú hegygerinc. A bazaltvulkánosság utómûködésének hatására forró víz áramlott az egykori felszínre. A kisebb-nagyobb meleg vizû tavakban növénymaradványokat õrzõ tavi hidrokvarcit és vékonylemezes kovás mészkõ képzõdött. A mészkõlemezek szeszélyesen gyûrt formája az egykori víz- és kéregmozgás eredménye.

Ez a kalderapermnek a Külsõ-tóhoz legközelebb esõ egysége, keleti oldalán meredeken, bazalttufa sziklákon keresztül esik a térszín a tóig. A sziklaalakzatok a szél pusztító munkájának nyomát viselik. A félsziget belseje, a Külsõ-tó, a Belsõ-tó és az õsközség, a háttérben pedig Balatonfüred látványa nyújt maradandó élményt. Északi oldalán látható a helyreállított Apáti-teplomrom, jelezve az egykori Apáti település helyét. Az Apáti-hegy a félsziget egyik legértékesebb élõhelye. A hegytetõn- a részben másodlagos gyepekben-egész sor mediterrán-szubmediterrán növény él, köztük a vetõvirág, az õszi csillagvirág, a borzas szulák, a hártyás galambhegy. Megtalálható itt a töviskés lucerna, több árvalányhajfaj és a törpe nõszirom is. A keleti oldal szikláin virít a cseh tyúktaréj a panon madárbirs és a bokros koronafürt. A délszaki klíma a rovaroknak is kedvezõ, a hazánkban ritka, nagy termetû mediterrán kabócafajok is megtalálhatók itt: az óriás énekes kabóca és a mannakabóca.
Ezzel azonban még nincs vége az Apáti-hegy nevezetességeinek. Déli oldalán található ugyanis a félsziget egykori híres levendulásainak utolsó maradványa. A mûvelés felhagyása óta az eredeti növényzet részben visszatért, a levendulatövek köze elgyepesedett. A levendulás központi részén - mintegy 5 hektáron - a természetvédelmi kezelõ (BFNP) a cserjék rendszeres irtásával, legeltetéssel fenntartja a régi állapotát. Ezen a területen virít a valószínûleg szintén egykori termesztésbõl kivadult gyapjas gyûszûvirág, mely fokozottan védett növényfaj. Az itt elõforduló védett rovarok közül a mandulacincér érdemel említést.

A félsziget peremének hegyei nagyrészt erdõvel borítottak, ezek legszebbje a délnyugati oldalon fekvõ Szarkádi-erdõ.
Jellemzõ faállománya a csereskocsánytalan tölgyes, melybe molyhos tölgy, virágos kõris, mezei juhar és a mezei szil elegyedik. Néhány különleges tölgy is él itt, így az olasz tölgy. A gazdag cserjeszint alatt sok értékes lágyszárú növény él. A szarkádi-erdõ állatvilágának jellegzetes tagja a védett nagy hõscincér, a szarvasbogár, a pettyes gõte és a barna ásóbéka. Gyakori hüllõfaja az erdei sikló, a madarakat a fekete harkály, a zöld és szürke küllõ, a nappali ragadozók közül a karvaly, az éjszakaiak közül pedig egy igazi délszaki ritkaság, a füleskuvik képviseli.
A Szarkádi-erdõ déli részén, a mai rév fölött található az egykori Újlak település templomának romjai.

A heves utóvulkáni tevékenység hatására egész sor gejzírkúp alakult ki a félszigeten, ezek egyike a Csúcs-hegy. A forráskúp és a feltörõ forró víz vájta kürtõ ma is szépen látható a félsziget legmagasabb pontján (235 m). A bazalttufára települt gejzirit "sapka" ellenállt a hegyet lepusztító erõknek, így alakult ki a jelenlegi érdekes forma. A kúpszerûen kiemelkedõ sziklák lemezes hidrokvarcitból, kovás mészkõbõl és tömeges gejziritbõl állnak. A nyugati oldalán található forrásbarlangot a szájhagyomány Sobri Jóska, a híres bakonyi betyár barlangjának nevezi.

A félsziget központi részén, a Külsõ- és a Belsõ-tó között emelkedõ kalderaperem-maradvány. A vulkáni mûködés során létrejött bazaltsziklákat a késõbbi földmozgások kibillentették eredeti helyzetükbõl.

A szél a puhább kõzetanyagot elbontotta, a szilárdabb kötõanyagú bazalttufa azonban ellenállt a pusztító erõknek.
A hegy tetejét sziklagyep és pusztafüves lejtõsztyepp borítja, oldalain cserszömörcék, háttérben a Külsõ-tóval.
A félszigetet keleti oldalról határoló markáns gerinc, a Balaton felé nézõ festõi bazalttufa alakzatokkal. Tetején fut végig a Balaton-környék legszebb vaskori földsáncmaradványa. Az egykori földvár maradványai közelében, ún. pannon gyepek találhatók, jellegzetes védett növényeik a hangyabogáncs, a nagy pacsirtafû, a tavaszi hérics, a nagylevelû madárbirs, a leánykökörcsin és a csillag gerebcsin.
Itt él a hazánkban csak két helyen elõforduló nyugati ajtóscsiga.
Az Óvár keleti oldalán 20 m magas bazalttufa sziklába vájt barlangok sorozata húzódik, ezek az ún. barátlakások. Egykoron feltehetõen azok az orosz szerzetesek lakták, akiket I. András királyunk felesége hozott magával a kijevi nagyfejedelemségbõl.
A cellacsoportokból ma már csak három látható, a többit az 1952. évi sziklaomlás betemette.1984-ben régészeti és geológiai feltárást végeztek, melynek során több csontváz is elõkerült. 1994-ben a sziklafalat és a még meglevõ cellákat stabilizálták. A félsziget egyetlen rétegforrása, az Orosz-kút, mely a közelben fakad, róluk kapta a nevét. (Ma gyakrabban használják a Cyprián-forrás elnevezést.)

Az eddigiekben részletesen leírt látnivalókon a Lóczy-tanösvény vezeti végig a kirándulókat. Az indulópontja a Sajkod melletti Apáti-templomromnál van, innen az Apáti-hegyen, a Nyereg-hegyen és a csúcs-hegyen keresztül a szarkádi-erdõbe, majd a gejzímezõ és az Aranyház érintésével az õsközségbe vezet.
Onnan a Kiserdõ-tetõ-Óvár-Barátlakások útvonalon a tihanyi hajóállomásra visz.
A tanösvényen 7 megállót alakítottunk ki, ezek egy-egy nevezetességhez kötõdnek.

A Szarkádi-erdõ és a Belsõ-tó között elterülõ gejzírmezõ mintegy hárommillió évvel ezelõtt, a földtörténeti negyedidõszakban keletkezett. A bazaltvulkánosságot követõ vulkáni utómûködés során forró víz áramlott az egykori felszínre. A hévforrások- hasonlóan a jelenleg Izlandon mûködõkhöz-idõszakos gejzír formájában törtek fel.
A forró vízbõl és a meleg vizû tavakból meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, melyek fokozatosan szilárd kõzetté alakultak. A gejzír Fotó: Vers József (Galéria)mûködésétõl, valamint a víz- és kéregmozgásoktól függõen a gejzirit tömeges, lemezes, gyûrt formában szilárdult meg, 100-150 kisebb-nagyobb gejzírkúpot hozva létre.
Közülük ma már csak mintegy 50 db látható. A legnagyobb az Aranyház gejzírkúp, mely nevét a tömegesen rátelepedett sárga színû zuzmóról kapta.
A jellegzetes sziklai növényzet között melegkedvelõ állatok élnek, mint pl.az itt gyakran megfigyelhetõ zöld gyík.
A gejzírkúp tetejérõl a Belsõ-tó és az õsközség felé esik szép kilátás.